Az első 1 hónap

Már itt vagyok több mint egy hónapja, ideje megírni az első normális bejegyzésemet, bár kb 3 hete írtam egy nagyobb lélegzetű irományt, de mire készen lettem és közzé tettem volna az egész eltűnt. Aki már volt Moszkvában vagy tartottam neki élménybeszámolót annak most nem biztos, hogy újdonságot fogok írni.
A városról: a világ egyik legnagyobb és legérdekesebb városa, elvileg 10,5-11 millió ember lakja, gyakorlatilag szerintem ezt nem lehet pontosan tudni, mert a külvárosai is rohadt nagyok és nagyon sok az illegális vagy nem illegális bevándorló. Nemrég volt népszámlálás, minket is megszámoltak. Moszkva egy mesterségesen meggazdagított város, ami annyit jelent, hogy nagyon magasak az árak és emiatt a bérek is magasak. Emellett Oroszország GDP-je kb akkora mint Magyarországé, tehát hatalmas különbség van Moszkva és a vidék között. Az infrastruktúra jól ki van építve, de nem ennyi embernek. Elmondhatatlanul hatalmas tömegek vannak a metrón és az utakon. Amit nem fogok soha megszokni az a hatalmas távolság. Ha be akarok jutni a belvárosba, 20 perc gyalog a metróig (busszal is min 20 perc a dugók miatt) és 40 perc metrón ülve. És ez csak a központ a város túlsó végére dupla ennyi. Ha valahova el akarok menni, az egy napos program.

A belváros nagyon szép, az egyik legszebb a világon. Sztálin bácsiék igyekeztek a küllemre is adni, ebben az oroszok nagyon jók. Este, kivilágítva a belváros rettenetesen pompás. Komcsi emlékművek, Leninek, Puskinok mindenfele. A metrómegállók biztos a legszebbek a világon. De a város többi része (jelentősen nagyobb része) egy logikátlanul felépített, összefüggéstelen lakótelep. Én is ilyen környéken lakok. Az oroszok alapjáraton udvariatlanok az utcán. Szóval itt dúródni, lökdösődni kell. Erősebb kutya b*szik alapon. Iszonyat sok külföldi mászkál az utcákon. Az orosz bürokráciáról is kell írnom néhány szót, mindent alá kell íratni, kérvényeket kell írogatni. Egy példa: intéztem magamnak szociális diák kártyát, ami tök jó, bankkártyaként is funkcionál, a közlekedés iszonyat olcsó vele(2000 forint 1 hónapra korlátlan metrózás). Szóval el kellett mennem az igénylőlapért egy metrómegálló kasszájához. Megkaptam a lapot, kitöltöttem. Alá kellett íratnom valami főmuftival az intézetben. 2 napig elérhetetlen volt, mire sikerült elérnem, mondta hogy csak akkor írja alá, ha hozok neki egy bizonylatot, hogy én itt tanulok. Átmentem egy másik irodába kérni egy olyan bizonylatot. Visszavittem a nőhöz, ő aláírta. Utána el kellett mennem a könyvelőirodába, hogy lepecsételjék. Aztán a kész papírral egy másik metrómegállóhoz, ahol 1 óra sorbaállás után leadtam a papíromat, kaptam egy cetlit, amivel vissza kellett mennem 2 hét múlva. 2 hét múlva kész is volt a kártya, amit egy másik kasszánál tudtam feltölteni. Itt minden hivatalos dolgot túlbonyolítanak.

A kolesz és a suli: kb 1400 fős 14 emeletes kóterban lakok, a világ minden tájékáról vannak itt diákok, mindenféle bőrszínnel. Meglepően kevés az európai, és rohadt sok az ázsiai. Az ázsiaiakkal(nem meglepő módon, leginkább kínaiak) nem igazán tudok megbarátkozni, kicsik, sokan vannak, büdöset főznek. 4 magyar sráccal lakok együtt, ebből 3 csoporttársam. Jó srácok, nincs velük gond. Reggelente kellemetlen, hogy 5en lakunk, mind egy időben járunk suliban és egymás után sz*rszagban ülni a budin annyira nem kellemes. A suli az épület másik szárnyában van, ami tök jó. Van néhány paraszt aki átmegy órára papucsban. 24en vagyunk a csoportban, van köztünk vagy 8 kínai, 6 magyar, 2 iraki, 1 iráni, 2 vietnámi, 1 indiai, 1 lengyel, 1 dél-koreai és 2 török. Egész jó a magyarok aránya:) 1,5 órás óráink vannak, naponta 3 vagy 4szer. Ez eléggé elemészti az időmet. Figyelik a jelenlétet. Talán az a legfontosabb, hogy bent legyél az órákon.

Az árak rettenetesek. Próbálok okosan költekezni, de egy ilyen városban ahol van minden, olyan dolgokat lehet látni, kipróbálni amit talán soha többet az életben, nehéz lesz. Itt Moszkvában mindent megtalál az ember szüksége van, vagy nincs.

Ami nem is tudom, hogy jó vagy rossz, szesztilalom van a koleszban. Nem lehet kapni még sört se a bárban. Ami egyrészt jó, így jobban odakoncentrál az ember a sulira, viszont rossz, mert így szinte lehetetlen ismerkedni. A bárba jártak az emberek, most egy árva lélek sincs ott. Meg a kolesz is olyan mintha nem is laknának itt, az emberek ülnek a kis szobájukban és interneteznek a laptopjukon. Meg be van kamerázva szinte az egész kolesz, van egy kis börtönhangulat. Szóval sajnos messze nem olyan mint régen. De nem csüggedünk, igyekszünk jól érezni magunkat!!!Amellett persze, hogy iskolai kötelességeinket teljesítjük:)

Egyelőre ennyi jut eszembe, legközelebb sűrűbben és sztorikat is fogok írni, van már néhány, de majd csak most jön a java, remélem!

Mindenkit csókoltatok!!!!