Egy nagyszerű hétvége

Úgy gondolom, most először volt egy olyan hétvégém, amikor kifejezetten primán éreztem magam. A hétköznapjaim eléggé sablonosak, suli 3-ig általában, utána a hétköznapi problémák megoldása (mosás, főzés, bevásárlás, tanulás, beadandók stb).
Szóval, szombaton dupla szülinapot, névnapot ünnepeltünk. A társaság túlnyomó része magyar volt. De volt velünk olasz, tunéziai meg egy potya török. Itt italoztunk a koleszban, utána bemetróztunk egy Gogol nevű helyre. Teljesen otthon éreztem magam, olyan Jate-klub feelingje volt a helynek, vagy mint Bcsabán a Dublin, persze jóval nagyobb ezeknél a helyeknél. Retro-zene, csocsó (sajna nem játszottunk), 130 rubelért csapolt sör (kb 800 forint). Táncikáltunk, ismerkedtünk, iszogattunk, fiatalkodtunk. Hajnali órákban hazataxiztam 2 lánnyal, mindösszesen 300 rubelért (nincs 2000 forint) a belvárosból ki a fenébe ahol lakunk. Olyan 30 perces volt az út. Itt a taxizás kultúrája is érdekes. Csak inteni kell az út mellett és egyből megáll néhány autó, megkérdezed mennyiért visz el, ha sok akkor mész a következő autóhoz. Én is alkudoztam, végül egy derék Volgás hozott haza minket.
Vasárnap délután kimentünk 2 haverral egy felejthetetlen Szpartak meccsre a Luzsnyiki stadionban. Nem voltak sokan, max 15000en. Természetesen a B-középbe vettük a jegyet. Ilyen szar meccset nem sokat láttam életeben, 0-0 lett a vége. Viszont a szurkolás feledhetetlen. Nagyjából senkit nem érdekelt a meccs, mindenki szurkolt, nagyszerű rigmusok végig 90 percen keresztül. A mérkőzésen történtekre nem nagyon reagálnak. Viszont volt a balhé!! Ezek állatok. Egyik hülyegyerek beszaladt a pályára. Minden szurkoló örült. Szépen letessékelte két sárgamellényes rendező. Kicsit dulakodtak is. Az egyik rendező elcsúszott a futópályán. Röhögött a fél stadion. Utána a rendezőcsávó felkelt és adott egy gyomrost a gyereknek. Na erre a kapu mögötti szektorokból a sok hülye huligán szaladt lefele a rendezők és rendőrök fele "mindenki egyért, egy mindenkiért" kiáltásokkal. Tépkedték ki a székeket és dobálták hozzá a rendőrökhöz. Erre hirtelen előjött a semmiből 30-40 rohamrendőr, de olyan öltözékben mint otthon, hanem pufajkában, usankában. Felsorakoztak, álltak egy darabig, de semmi nem történt. Amilyen gyorsan kirobbant a balhé, olyan gyorsan vége is lett. Valószinű ez mindennapos itt. Sok érdekes arcot láttunk, sok káromkodást tanultunk, ilyen helyen tanul meg az ember rendesen oroszul. :)
Mára ennyi jut eszembe. Továbbra is csókoltatok mindenkit!!!

Az első 1 hónap

Már itt vagyok több mint egy hónapja, ideje megírni az első normális bejegyzésemet, bár kb 3 hete írtam egy nagyobb lélegzetű irományt, de mire készen lettem és közzé tettem volna az egész eltűnt. Aki már volt Moszkvában vagy tartottam neki élménybeszámolót annak most nem biztos, hogy újdonságot fogok írni.
A városról: a világ egyik legnagyobb és legérdekesebb városa, elvileg 10,5-11 millió ember lakja, gyakorlatilag szerintem ezt nem lehet pontosan tudni, mert a külvárosai is rohadt nagyok és nagyon sok az illegális vagy nem illegális bevándorló. Nemrég volt népszámlálás, minket is megszámoltak. Moszkva egy mesterségesen meggazdagított város, ami annyit jelent, hogy nagyon magasak az árak és emiatt a bérek is magasak. Emellett Oroszország GDP-je kb akkora mint Magyarországé, tehát hatalmas különbség van Moszkva és a vidék között. Az infrastruktúra jól ki van építve, de nem ennyi embernek. Elmondhatatlanul hatalmas tömegek vannak a metrón és az utakon. Amit nem fogok soha megszokni az a hatalmas távolság. Ha be akarok jutni a belvárosba, 20 perc gyalog a metróig (busszal is min 20 perc a dugók miatt) és 40 perc metrón ülve. És ez csak a központ a város túlsó végére dupla ennyi. Ha valahova el akarok menni, az egy napos program.

A belváros nagyon szép, az egyik legszebb a világon. Sztálin bácsiék igyekeztek a küllemre is adni, ebben az oroszok nagyon jók. Este, kivilágítva a belváros rettenetesen pompás. Komcsi emlékművek, Leninek, Puskinok mindenfele. A metrómegállók biztos a legszebbek a világon. De a város többi része (jelentősen nagyobb része) egy logikátlanul felépített, összefüggéstelen lakótelep. Én is ilyen környéken lakok. Az oroszok alapjáraton udvariatlanok az utcán. Szóval itt dúródni, lökdösődni kell. Erősebb kutya b*szik alapon. Iszonyat sok külföldi mászkál az utcákon. Az orosz bürokráciáról is kell írnom néhány szót, mindent alá kell íratni, kérvényeket kell írogatni. Egy példa: intéztem magamnak szociális diák kártyát, ami tök jó, bankkártyaként is funkcionál, a közlekedés iszonyat olcsó vele(2000 forint 1 hónapra korlátlan metrózás). Szóval el kellett mennem az igénylőlapért egy metrómegálló kasszájához. Megkaptam a lapot, kitöltöttem. Alá kellett íratnom valami főmuftival az intézetben. 2 napig elérhetetlen volt, mire sikerült elérnem, mondta hogy csak akkor írja alá, ha hozok neki egy bizonylatot, hogy én itt tanulok. Átmentem egy másik irodába kérni egy olyan bizonylatot. Visszavittem a nőhöz, ő aláírta. Utána el kellett mennem a könyvelőirodába, hogy lepecsételjék. Aztán a kész papírral egy másik metrómegállóhoz, ahol 1 óra sorbaállás után leadtam a papíromat, kaptam egy cetlit, amivel vissza kellett mennem 2 hét múlva. 2 hét múlva kész is volt a kártya, amit egy másik kasszánál tudtam feltölteni. Itt minden hivatalos dolgot túlbonyolítanak.

A kolesz és a suli: kb 1400 fős 14 emeletes kóterban lakok, a világ minden tájékáról vannak itt diákok, mindenféle bőrszínnel. Meglepően kevés az európai, és rohadt sok az ázsiai. Az ázsiaiakkal(nem meglepő módon, leginkább kínaiak) nem igazán tudok megbarátkozni, kicsik, sokan vannak, büdöset főznek. 4 magyar sráccal lakok együtt, ebből 3 csoporttársam. Jó srácok, nincs velük gond. Reggelente kellemetlen, hogy 5en lakunk, mind egy időben járunk suliban és egymás után sz*rszagban ülni a budin annyira nem kellemes. A suli az épület másik szárnyában van, ami tök jó. Van néhány paraszt aki átmegy órára papucsban. 24en vagyunk a csoportban, van köztünk vagy 8 kínai, 6 magyar, 2 iraki, 1 iráni, 2 vietnámi, 1 indiai, 1 lengyel, 1 dél-koreai és 2 török. Egész jó a magyarok aránya:) 1,5 órás óráink vannak, naponta 3 vagy 4szer. Ez eléggé elemészti az időmet. Figyelik a jelenlétet. Talán az a legfontosabb, hogy bent legyél az órákon.

Az árak rettenetesek. Próbálok okosan költekezni, de egy ilyen városban ahol van minden, olyan dolgokat lehet látni, kipróbálni amit talán soha többet az életben, nehéz lesz. Itt Moszkvában mindent megtalál az ember szüksége van, vagy nincs.

Ami nem is tudom, hogy jó vagy rossz, szesztilalom van a koleszban. Nem lehet kapni még sört se a bárban. Ami egyrészt jó, így jobban odakoncentrál az ember a sulira, viszont rossz, mert így szinte lehetetlen ismerkedni. A bárba jártak az emberek, most egy árva lélek sincs ott. Meg a kolesz is olyan mintha nem is laknának itt, az emberek ülnek a kis szobájukban és interneteznek a laptopjukon. Meg be van kamerázva szinte az egész kolesz, van egy kis börtönhangulat. Szóval sajnos messze nem olyan mint régen. De nem csüggedünk, igyekszünk jól érezni magunkat!!!Amellett persze, hogy iskolai kötelességeinket teljesítjük:)

Egyelőre ennyi jut eszembe, legközelebb sűrűbben és sztorikat is fogok írni, van már néhány, de majd csak most jön a java, remélem!

Mindenkit csókoltatok!!!!

Blogpróba

Életemben először írok blogot, ez csak egyfajta próbaírás. Még nagyon sztorizni se tudok, annyira nem vetettem bele magam a moszkvai vadulásba, mert hétfőn tesztet iratnak velünk, hogy felkészültek vagyunk-e a magisztratúrára vagy sem. De jövő héttől rendesen és rendszeresen fogok írogatni és fotókat feltölteni!!